A Franco Zeffirelli-féle 1968-as Rómeó és Júlia filmfeldolgozás alapmű a romantikus történetek és a Shakespeare-drámák szerelmesei számára. A film évtizedekkel ezelőtt készült ugyan, de időtálló alkotás. Varázsa abban rejlik, hogy visszarepíti a nézőt a reneszánsz kori Olaszországba, Verona utcáira, korhű jelmezek segítségével idézi fel a régi olasz életvitelt. A rendező tudatosan választott igen fiatal színészeket a két főszerepre, így még hitelesebb és átélhetőbb az alkotás.
A film nagyrészt megtartotta az eredeti (Kosztolányi-féle) szöveget, ez a szép, választékos nyelvezet remekül illik a film régies hangulatához. A mű pontról pontra végigviszi az eseményeket, egyetlen hiányossága, hogy a végkifejletből kihagyja a két család békülését, holott ez egy igen fontos momentum az eredeti drámában is. Ezt leszámítva azonban rendkívül hatásos a rendezés, a történetnek íve van, a feszültség percről percre fokozódik, hogy valódi tragikus katarzissal érjen véget.
A színészi alakítások nagyszerűek, a két fiatal, Olivia Hussey és Leonard Whiting igazi tűzzel, lendülettel formálja meg a szomorú sorsú szerelmespárt, de rajtuk kívül kiemelendő még a Dajka harsány, komikus és Mercutio humoros, élettel teli, pajzán figurája is.
A zene is lebilincselő, fülbemászó, méltó aláfestése a produkciónak.
A film értéke klasszikus mivoltában rejlik, több mint kétórányi könnyes, édes-bús szórakozást garantál.
olasz-amerikai filmdráma
kb. 132 perc
Rendező: Franco Zeffirelli
Zene: Nino Rota
Jelmeztervező: Danilo Donati
Operatőr: Pasqualino De Santis
Rómeó: Leonard Whiting
Júlia: Olivia Hussey
Tybalt: Michael York
Mercutio: John McEnery
Benvolio: Bruce Robinson
Capulet: Paul Hardwick
Capuletné: Natasha Parry
Montague: Antonio Pierfederici
Montague-né: Esmeralda Ruspoli
Lőrinc barát: Milo O’Shea
Dajka: Pat Heywood
Paris: Roberto Bisacco
Escalus: Robert Stephens
2009.11.16. Lengyel Orsolya
„Két nagy család élt a szép Veronába,
film
(Kira, 2010.01.05 01:20)